Vasárnap délutánra megtelt az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtti utcaszakasz a fogyatékkal élő emberekkel, érdeklődőkkel, támogatókkal. Sokan voltak kerekes székkel, néhányan vakvezető kutyával és többen gyerekekkel. Jó hangulatban telt a várakozás 3 óra előtt, sokan fotózkodtak és akadt, aki táncra perdült jókedvében.
Fotó: Sióréti Gábor | |
A közlekedési nehézségek ellenére többen vidékről jöttek, hogy láttassák magukat, és felhívják a figyelmet mindennapos problémáikra. A mellettem álló család Törökbálintról érkezett, és egy hatalmas „Csillagom ház” feliratú molinót hoztak magukkal. „Két sérült gyermeket nevelünk, és szeretnénk egy napközit létrehozni olyan sérült, idősebb gyerekek, kamaszok részére, akik már nem járnak iskolába. Azért jöttünk ide, mert várjuk a csodát, és reméljük, hogy ez az esemény majd lendít valamit a fogyatékkal élők ügyében – meséli a törökbálinti anyuka. – Többször fordultunk az önkormányzathoz azzal a kéréssel, hogy adjon anyagi támogatást a napközi kialakításához, ugyanis csak Törökbálinton 35-40 család érintett. Azt mondták, hogy a városban van már egy hospital és több öregek otthona is, az ötletet pedig csak elméletben támogatják, pénzt nem kapunk rá. Van egy rossz állapotban lévő családi ingatlanunk is, amit fel tudnánk használni erre a célra, csak nincs pénzünk felújítani” – mondja az asszony, majd szomorúan hozzáteszi, hogy hiába a jó szándék, ha nincsen hozzá anyagi forrás.
„Elvárjuk”
„Sokat gondolkoztam azon, hogy mi mondjak nektek. Végignézek rajtatok és azt kell mondanom, hogy nagyon jó érzés ennyi bénát látni egy kupacban. Köszönöm, hogy itt vagytok” – mondja Csabi, akinek a vezetésével később megindul a menet. Mielőtt azonban átgurulna a tömeg az Erzsébet térre, a szervezők felolvassák kiáltványukat, amit erre az alkalomra írtak. „Elvárjuk, hogy az ember ne csak a vélt gazdasági hasznossága alapján, hanem emberi mivolta alapján legyen számba véve! Ez alapján mindenkinek biztosítsanak egyenlő esélyt, egyenlő bánásmódot!” – kezdik. A szervezők elvárják a kormánytól egy olyan rendszer kidolgozását, amelyben minden fogyatékkal élőnek reális esélye van arra, hogy adófizető állampolgár lehessen, ugyanakkor azt is elvárják, hogy aki nem képes állapotánál fogva dolgozni, annak a magyar állam biztosítsa a mindenkori létminimumhoz szükséges havi jövedelmet. A megjelentek nemcsak a kormány felé támasztottak elvárásokat, hanem a társadalom felé is, elvárják ugyanis a valódi társadalmi befogadást, de ehhez az is szükséges, hogy legyenek megfelelő oktatási intézmények.
Fotó: Sióréti Gábor | |
„És szakemberek!” – kiabál be valaki. „Elvárjuk, hogy a szakma és az érintettek bevonásával gondolják újra ennek a területnek jogi és finanszírozási oldalát. A támogató szolgálat minőségibb, emberségesebb és olcsóbb megoldás, szemben a bentlakásos intézményi ellátással. Elvárjuk, hogy fejlesszék az otthoni életvitelt segítő további szolgáltatásokat is. Ezért elvárjuk, hogy összhangban a Magyarország által is aláírt ENSZ Konvenció elveivel, az EU fejlett országainak gyakorlatával és a szociális szakma által is jóváhagyott irányelvekkel, ezen a területen érdemi intézkedések történjenek rövid időn belül!” – folytatják a felolvasást. Elvárásaik között szerepel az is, hogy ne lehessen úgy közintézményt, lakóparkot, illetve közteret átadni, hogy azok nincsenek akadálymentesítve. A petíció felolvasása után, amit online is alá lehet írni, Csabi elindul a kerekes székével előre, és utána megindul lassan a tömeg. A szervezők rendeltek hat darab riksát is, amivel szerették volna megkönnyíteni azoknak a résztvevőknek a sétát, akinek nehezére esett a gyaloglás. Jó hangulatban, zenével indult el a menet a Duna-parton egészen az Erzsébet térig, ahol koncertekkel kedveskedtek az érdeklődőknek, közben alá lehetett írni a korábban elhangzott petíciót, remélve, hogy a kormány idővel megfelel majd az elvárásoknak.
Fotó: Sióréti Gábor | |